2011. április 11., hétfő

Pozitív energia

A pozitív energia áramlását szeretném elindítani a segítségetekkel, hátha egy magasabb szintre juthatnánk közös erővel. Más kárán tanul az okos, de a jó tapasztalatok megosztása sem elhanyagolható tudásforrás. Ezeket a pozitív tapasztalatokat tudnánk megosztani -csak ne volna olyan lassú a 2 ujjal való pötyögtetés
Szerintem mindenkit érdekelne társaink tapasztalata gyermeknevelés, egészségvédelem, tanulás, szórakozás, kertészkedés, vásárlói tapasztalatok, pénzgazdálkodás, stb,stb terén, akár pozitív, akár negatív legyen az.
Nálunk, székelyföldön az időjárás 2-3 héttel a magyarországi után van, de azért lehet, hogy nem késtem el, már megjelentek a nagyon hasznos gyógynövények a természetben-vagy a piacon is-a medvehagyma, a csalán-nálunk csípős csihánynak mondják, valamint a friss vadon termő zöldségek, minta papsaláta, gyermekláncfű, vadkomlóhajtás.
A medvehagyma és a csalán igazi vitamin és ásványi-anyagforrás, a csalánt érdemes szárítani, a medvehagymát lefagyasztani

2011. április 10., vasárnap

A kényelem ára


Manapság mind többször gondolok gyermekkoromra. Akkoriban nem volt TV, mobiltelefon, számítógép.  Mosatlanul ettük a gyümölcsöt, legtöbbször meg sem vártuk, hogy megérjen, nem cseréltünk naponta inget, zoknit. Foltozott, mások által kinőtt cuccokba jártunk, nem volt saját biciklink, tavasszal mezítláb gyúrtuk a sarat, télen ránk fagyott a nadrág. Hagymával ettük a zsíros kenyeret, nyersen ittuk a habos tejet. Nem tudtuk, mi az a koleszterol, az allergia, nem vittek pszihológushoz – talán csak a diliházban volt, a tanító néninek vagy a  tanár bácsinak mindig igaza volt.
S amíg ettük a finom batulalmát, leves pónyikot, a mézédes ringlószilvát, a zamatos bakbűz körtét, ittuk a finom málnaszörpöt, bodzahűsítőt, marhára kívántuk a kólát, pepszit, az ananászt és a banánt, igazi kincs volt egy nylon ing vagy zokni, netán orkánkabát. Pocsék minőségben hallgattuk a nyugati beat és rock zenét.
Nem hallottunk a stresszről, játszani csak akkor mehettünk, ha meg volt tanulva a lecke, elolvastuk a házi olvasmányokat, majd elvégeztük a kihagyott házimunkát és a bevásárlásokat. Meg kellett becsülni szüleink és mások munkáját, a legnagyobb bűn pedig az étellel való pocsékolás volt –az még véletlenül se kerülhetett a kukába !
Manapság átestünk a ló túloldalára, nekünk s gyerekeinknek extrábbnál extrább igényeink vannak. Elfelejtettük szüleink, nagyszüleink szerény, józan, hagyománytisztelő életét, erkölcsi és kulturális értékeiket ápoló igyekezetüket.
Elfelejtjük a régi ízeket, a természet igazi gyógyító erejét, sőt a saját magunk és a természet legnagyobb ellenségei, gyilkosai leszünk.
Hogyan fordulhatnánk megint jóirányba, hogyan változtathatnánk meg életvitelünket, hogyan segíthetünk egymáson, még mielőtt nem lesz túl késő?
Egyelőre próbáljuk magunkban keresni a hibát, majd alulról, az alaptól kezdve –ami a társadalomban a család- felépíteni egy új jövőt
Ti mit gondoltok erről, milyen perspektívát láttok, milyen megoldásokat javasoltok?
Hogyan tovább?