Manapság mind többször gondolok gyermekkoromra. Akkoriban nem volt TV, mobiltelefon, számítógép. Mosatlanul ettük a gyümölcsöt, legtöbbször meg sem vártuk, hogy megérjen, nem cseréltünk naponta inget, zoknit. Foltozott, mások által kinőtt cuccokba jártunk, nem volt saját biciklink, tavasszal mezítláb gyúrtuk a sarat, télen ránk fagyott a nadrág. Hagymával ettük a zsíros kenyeret, nyersen ittuk a habos tejet. Nem tudtuk, mi az a koleszterol, az allergia, nem vittek pszihológushoz – talán csak a diliházban volt, a tanító néninek vagy a tanár bácsinak mindig igaza volt.
S amíg ettük a finom batulalmát, leves pónyikot, a mézédes ringlószilvát, a zamatos bakbűz körtét, ittuk a finom málnaszörpöt, bodzahűsítőt, marhára kívántuk a kólát, pepszit, az ananászt és a banánt, igazi kincs volt egy nylon ing vagy zokni, netán orkánkabát. Pocsék minőségben hallgattuk a nyugati beat és rock zenét.
Nem hallottunk a stresszről, játszani csak akkor mehettünk, ha meg volt tanulva a lecke, elolvastuk a házi olvasmányokat, majd elvégeztük a kihagyott házimunkát és a bevásárlásokat. Meg kellett becsülni szüleink és mások munkáját, a legnagyobb bűn pedig az étellel való pocsékolás volt –az még véletlenül se kerülhetett a kukába !
Manapság átestünk a ló túloldalára, nekünk s gyerekeinknek extrábbnál extrább igényeink vannak. Elfelejtettük szüleink, nagyszüleink szerény, józan, hagyománytisztelő életét, erkölcsi és kulturális értékeiket ápoló igyekezetüket.
Elfelejtjük a régi ízeket, a természet igazi gyógyító erejét, sőt a saját magunk és a természet legnagyobb ellenségei, gyilkosai leszünk.
Hogyan fordulhatnánk megint jóirányba, hogyan változtathatnánk meg életvitelünket, hogyan segíthetünk egymáson, még mielőtt nem lesz túl késő?
Egyelőre próbáljuk magunkban keresni a hibát, majd alulról, az alaptól kezdve –ami a társadalomban a család- felépíteni egy új jövőt
Ti mit gondoltok erről, milyen perspektívát láttok, milyen megoldásokat javasoltok?
Hogyan tovább?
Kedves János!
VálaszTörlésElőször is szeretném megköszönni, hogy felvettél az oldaladra - kreatív...-.
A blogodat olvasva mintha csak a saját gyermekkoromról olvastam volna. Óvónőként nagyon sokszor elmondom a szülőknek, nem a drága játékokkal, hanem a személyes foglalkozással kell a gyerekre figyelni. Közös főzőcskézés, takarítás közben is sokat lehet beszélgetni, egy cél nélküli séta, amikor ráérünk, rácsodálkozunk a természet szépségére sokszor nagyobb nyomot hagy a gyermekben, mint azt a szülő gondolná. Hány lelkes kis arcocskát látok hétfőnként, amikor azt mesélik, mi mindent csináltak együtt a hétvégén.
Nem minden a pénzen múlik!
Kedves János!
VálaszTörlésIgazad van. Manapság ahhoz, hogy a fent említett betegségek allergia, és más fránya újkori betegségeinkét igen nagy árat fizetünk, becsapjuk magunkat a kényelem érzetével, saját magunkat betegítjük meg, a televíziót nézve, a sok adalékanyaggal telített ételeket elfogyasztva, már nem igen tudják a gyerekeink, hogy milyen is az igazi lekvár íze amiben nincs cukor, mert ezt a szülő már nem engedheti meg a családjának mert az (drága). Egy kg igazi szilvalekvár a piacon 1500 ft, és ez egy 4-5 tagú családnak kb 1 hétig elég :-). Természetesen nagyon tudatosan és következetesen tehetünk a jobb jövőnk érdekében és minden környezetünkben élő ember figyelmét fel kell hívni erre :-). üdv: kingus79 (Debrecenből)
Kedves János!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásaidat az általam leírtakhoz. Az almalével kapcsolatban azt szeretném kérdezni, gyümölcscentrifugával kellene a levet előállítani? Én már próbáltam, az oviban a gyerekekkel, de elég sok alma kell hozzá.A megmaradt rosttal mi legyen, mert azt már sütibe sem lehet felhasználni. Ez nem bántás,akar lenni, csak tovább gondolkodtam. Esetleg lereszelni, állni hagyni, kinyomni a levét és így az alma is felhasználható még,nem?
Indítasz is ilyen blogot, vagy csak kacérkodsz a gondolattal?
Szép napot,rozi52
Kedves János!
VálaszTörlésAz általad felvetett kérdéseket igyekszünk megválaszolni mi is - a magunk néhány évvel fiatalabb nézőpontjából. Hamarosan mind láthatjátok.
Mindenkinek, akinek gondja volt a hozzászólással az itteni blogon, azt javaslom, lépjen be a Gmail-be (ha még nincs ilyen e-mail címe, készítsen egyet magának) és írja az itteni megjegyzését, mint "Google fiók"! Ennek működnie kéne nálatok is.
Tylla - Szülőnevelés Blog (http://szuloneveles.blog.hu)